festőművész, művészettörténész

7625 Pécs, Tettye u. 3

72/310-698

1939-ben született Pécsett. A tanítóképző elvégzése után az egri Tanárképző Főiskolán tanult. Földrajz-rajz szakos diplomát szerzett.

1969-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán.

1985-ben bölcsészettudományi doktorrá avatták. Művészettörténetet oktatott több intézményben, középiskolában, főiskolán és egyetemeken.

Egyéni kiállítások

1977 Pécs, 1979 Szigetvár, 1982 Budapest, 1988 Pécs, 1996 Kaposvár, 2004 Pécs

Kollektív tárlatok

1980: 50 éves a soproni művésztelep, 1989: A pécsi Képzőművészet 100 éve, Pasztell Biennálék Esztergom; Akvarell biennálék Eger, Siklósi Szalon kiállításai, Bicsérdi Művésztelep kiállításai, PBMT kiállításai

Díjak, elismerések

Szocialist Kulturáért kitüntetés 1982; Művészeti tevékenységért Nívódíj 1987; Kiváló Művészi és pedagógiai munkáért Emlékérem 1992; MTA Opus, Mirabile, Kollektív díj 1999; Kaposvár város Dicsérő Oklevele 1999; Zichy Mihály aranyjelvény Kaposvár 2008; Pedagógus Szolgálati emlékérem 2009

Könyvek

A Másik Rippl-Rónai, 1997

A Bicsérdi Római Katolikus Templom, 2000
BICSÉRDHEZ TARTOZOM…

A vonat ablakból sokszor nézegettem akkor amikor még nem ismertem, a horizontot lezáró falu házait, s a tornyával föléjük magasodó templomot. Bizonyára ennek köszönhető, hogy amikor meghívtak a művésztelepre az első utam oda vezetett, szemügyre vettem a templomot. Nagy kedvvel vizsgáltam a klasszicista külsőt, s a belsőben található szobrokat, olajképeket, s egyéb relikviákat. 2000-ben megszületett egy tanulmányom a Bicsérdi Római Katolikus templomról, s kiadvány is lett belőle.

A művésztelepen  barátaimat köszönthettem: Szabó Margit iskolatársam volt az Egri Tanárképző főiskolán, Barakonyi Klárával a Képzőművészeti Főiskolán találkoztam, Soltra Elemér Tanszékvezetőm volt Pécsett és így tovább…

A városban élő alkotónak Bicsérd a fák közé húzódó, illetve utcasorba álló házait, diófás ligeteit, csillogó vízű tavát, emlékműveit, s a temetők sírjeleit kínálja motívumként. Kezdetben én is faluképeket festettem, rajzoltam. Ezt a metódust váltották fel a csoport által elfogadott programok, amelyek más irányba késztettek engem is. A Bicsérden eltöltött napok a kísérletezésre, elemzésekre s meditációkra sarkalltak, ezek az otthoni képalkotó munkához is útmutatót biztosítottak. Bicsérdre évente többször is eljutottam. A falunapok, a rendezvények a kiállításnyitások, a szoboravatók számomra emlékezetesek. Előadásokat tartottam az érdeklődő lelkes közönségnek, akik nem csak falubeliek voltak, hanem a szomszéd településekről is eljöttek.

Az iskola növendékeivel a rendhagyó órákon találkoztam öröm volt látni hogyan használják festékeinket, és az én paszteljeimet, s hogyan figyelnek tanácsainkra. Szép munkák születtek s féltő szeretettel vitték el magukkal. A bicsérdiekkel való találkozások során sok új barátot szereztem mely barátságok egyre erősödnek. Annak ismerete, hogy munkáim a bicsérdi gyűjteményt gyarapítják s az intézény falán megtekinthetők és barátaimnál is akad néhány tudatosították bennem, hogy Bicsérdhez tartozom, s remélem sok éven át részt vehetek a híressé vált művésztelep munkájában.